Meddig érdemes harcolni az álmokért?

Egy 2 gyermekes anyuka megkeresett coach-ként azzal a témával, hogy nem találja a helyét a munkájában, viszont nem tudja, hogy mi az amit szívesebben csinálna a családja mellett.

Elkezdtük a munkát a személyes értékrendjével, hogy megnézzük milyen értékek mentén szeretné élni az életét.

A 2. alkalommal Éva (nevezzük őt így az esettanulmányban) újból felhozta a 10 éve dédelgetett àlmát. Elkezdtünk beszélni arról, hogy egy 10-es skálán mennyire hisz az àlmában, hogy az àltala tervezett kreatív vállalkozást meg tudja valósítani, a vàlasza 9 volt.
Megoldás orientáltan foglalkoztunk a céljával, erősségeivel, lehetőségekkel, személyiség típusával.
Egyre lelkesebb lett, még jobban el kezdett bízni abban, hogy van lehetőség és képes lehet elindulni a saját útján.
Rátértünk arra, hogy mik lennének az első lépések, amik segítenék az elmozdulást figyelembe véve, hogy az anyagi biztonság a családja miatt fontos.
Éva válasza az volt, hogy sok kis lépéssel elő tudná készíteni a terepet, és ha párja támogatná, a jelenlegi munkahelyén 40 órából 25-re is vissza tudna menni arra az egy évre, amit adna magának és a megàlmodott vàllalkozásnak. Meglett az akcióterv is, hogy a debütálás előtti 10 hónapban mikorra mivel kellene elkészülnie nagy vonalakban.

A 3. alkalomra úgy érkezett, hogy beszélt a párjával, asszertívan megfogalmazta a lehetőséget, ami olyan jól sikerült, hogy elnyerte a támogatását.
Aznap még megnéztük együtt egy kördiagrammon, hogy jelenleg átlagosan mivel mennyi ideje megy el, és hol lehetne a terveire időt felszabadítani.
Erre is talált megoldást, közel 2 órát lehetne napi szinten az álmának megvalósulásán dolgozni.
A reziliencia teszt kitöltésével kiderült, hogy jelenleg nehezen tudja kezelni a stresszt, amire egy 4 kérdéses modellel szerzett pozitív tapasztalatot. Ennek köszönhetően fel tud készülni a lehetséges nehézségekre, amik a változást és az új szerepét nehezítik.

Így váltunk el 3 alkalom után, önbizalommal, hittel felvértezve, hogy látja a fényt az alagút végén.

A közös munkánk alatt Éva nagyon őszintén beszélt magáról, vágyairól, kétségeiről, hiedelmeiről. Ki tudott mondani dolgokat, amik elgondolkoztatták és rávezették a lehetőségek útjára.

Az hogy ez az álom nem valósult meg eddig -a coaching után ügyfelem saját bevallása szerint-: "alapvetően teljesen átlagos hétköznapi gondolatok, dolgok akadályoztak a döntés meghozatalban ami hol teljesen racionális (külső tényezők) hol meg csak a felelem, mint belső gát volt a bizonytalansagom oka".

Nyitott volt, meg akarta oldani a helyzetet és felelősséget vállalt a vàltozásért.
Ennél több nem is kell egy fejlesztési folyamatban.