A mese jelentősége a gyermek életében

Sok szülőnek az a célja, hogy a gyermeke hasonlóan gondolkodjon, mint ő. Az legyen vágyott, fontos, vágyott, félelmetes, elkerülendő ami a szülőnek is az. Ennek az elvárásnak nehezen tud megfelelni az egészségesen fejlődő gyermek, hiszenönmagáról, a világról, nézetei olyanütemben fejlődnek, mint teste és szelleme.
Sok szülőt aggasztja, amikor gyermeke tündérekről, boszorkányokról vagy olyan nem hétköznapi varázslatos történésekről beszél, ami a való világban hiányoznak. Ilyenkor azt lehet látni, hogy a szülők megpróbálják a gyerekek fejéből kiverni ezeket a fantáziákat.
A mesékben mindig a hős járja a a maga buktatókkal és kihívásokkal teli útját, hasonlóan, ahogy a gyerek teszi fejlődése során.



Mikor gazdagítja a mese a gyermek életét?

Ha egyszerre jeleníti meg a személyiségének minden rezdülését:

• fejleszti intellektusát,
• mozgósítja képzeletét,
• megbékíti félelmeivel és vágyaival,
• elismeri a nehézségeket, amelyekkel küzd,
• megoldást javasol a problémáira.

Ahogy érik és fejlődik a gyerek, a már jól ismert történeteknek egyre több oldalát fedezi fel. Ha a mese csak sugall, akkor teret enged a gyereknek, hogy az értelmezést a saját tempójában és menetében alakítsa ki. Így az a mese az ő saját maga által alkotott élménnyé válik. Ugyanakkor, ha a mese mindent megmagyaráz, akkor azt könnyebben elfelejti a gyerek, mert nem fogadja be magába, nem alakul ki benne a saját története.


Miért fontos a mesélés közös élménye?

A kis óvodás izgatottan éli át, hogy mi történik a mesehőssel a veszélyekkel teli útján, elfogadja és képzeletben át is éli. Annak ellenére, hogy a nagyobb óvodás már tudja, hogy a mágikus dolgok nem történnek meg a hétköznapi világban, csak a mesékben, mégis egyedülálló élménnyé válik számára.

A gyermek fantáziáját szorongásai és vágyai mozgósítják, így gyakran előfordul, hogy olyan lényektől félnek, amik a saját képzeletük szülöttei, pl. rút boszorkány, félelmetes farkas, stb.

A mesét a kisgyermek a felnőtt közvetítésén keresztül ismeri meg, ezért fontos, hogy a szülő érzelmileg is jelen legyen a mesélés közben és ne máshol legyenek a gondolatai, hiszen azt a gyerek úgyis észreveszi, nem fogja élvezni a mesét, le sem köti, így nem alakul ki a belső élmény sem.


A mesét hallgató gyerek akkor éli át, hogy megértik vágyait, kívánságait, szorongásai, ha a szülő a mesélés közben

• átéli azokat az érzéseket, amelyeket benne keltett a mese annak idején,
• átéli mindazt, amit most jelent számára,
• érzékenyen követi nyomon, gyermeke milyen módon bontja ki a meséből a neki szóló üzenetet.

A mesélő épp ezért figyelemmel kísérheti a gyerek rezdüléseit, ami szerint tudja alakítani a mese fonalát.


Milyen hasonlóságok vannak a gyermeki gondolkodás és a mese történései között?

1. A gyereknek szüksége van arra, hogy vágyai minél hamarabb teljesüljenek. A mesebeli, maga alkotta világában ő áll a középpontban, és várja, hogy a vágyait mások teljesítsék.

2. Érdekes, hogy a gyerek világképében a szavak és a gondolatok ugyanúgy eszközei a kívánságok teljesülésének, ami azért veszélyes, mert ha a kisgyerek haragszik, megbántódott, féltékeny, akkor a pusztító vágya egyenlő a pusztító cselekvéssel. A mesebeli kívánságok ahogy megfogalmazódnak, úgy valóra is válnak.

3. A kisgyerek az élőlények és tárgyak tulajdonságaira sokáig úgy tekint, mintha azokat nem lehet viszonyítani egymáshoz.
Ahhoz, hogy egy tulajdonságot megértsen, meg kell, hogy jelenjen az ellentéte is: szép-csúnya, jó-rossz, okos buta. Ilyen szélsőségek mentén észleli a világot.

Egy érdekes vizsgálatot (Mérei 1975-ben végzett kutatása) szeretnék bemutatni, ami jól leírja a fentieket:
Azt kérték gyerekektől, hogy a három, képen látható madarat rendezzék sorba nagység szerint. Arra a kérdésre, hogy melyik a legnagyobb és legkisebb, olyan válaszok érkeztek, mint az "egérke", "bogár", illetve az "oroszlán" és a "zsiráf".
Itt jól látható, hogy a gyerekek nem a madarakat hasonlították össze, hanem a legkisebbnek és legnagyobbnak gondolt állatot említették meg. 

4. A kisgyereknekszüksége van arra, hogy rend legyen körülötte.Ezt segítik az egymást követő, jól bejósolható események, mint pl. a napirend, étkezések azonos ideje, lefekvésnél kialalkított rituálé.
Ha a gyermek tudja, hogy milyen eseményt mi követ, meg tudja jósolni azt is, hogy a szülei hogyan reagálnak az ő cselekedeteire.

A mesével való töbszöri találkozás során a gyermek szabadon áramló gondolatai képesek feltárni a mese személyes, csak neki szóló jelentését.

Azért hallgat meg egy mesét a gyerek annyiszor nagy izgalommal, mert át tudja élni, hogy előre tudja, meg tudja jósolni, mikor mi történik.